Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Egy olyan világ vesz körül minket, embereket, amelyet valahol mi magunk alkottunk meg, a mi képzetünk formált. Egy agyszülemény; tele mű, embertelen, sokszor fiktív, megfoghatatlan eszmékkel, lényekkel. Egy világ, telis tele elfojtott vágyakkal, álmokkal, amik talán soha nem válnak valóra, de ebben az idealizált univerzumban az érzelmek is kiemelkedő helyen szerepelnek. Vágy a szenvedély és szenvedés iránt, vágy a boldogság, szeretet, a megbecsülés iránt. Elfogadni és tisztelni másokat. Ha azonban megállunk egy pillanatra és körülnézünk, megállapíthatjuk, hogy ez a világ valójában nem is létezik. Pedig van egy mondás, amihez elegendő annyit hozzáfűzni, hogy mennyire igaz: ”az embernek mindig arra van ideje, amire szeretné”. Másfelől pedig jelen vannak a ’szürke urak’; ők olyan emberek, akik hatalma felbecsülhetetlen, ők képviselik a megszokást, az unalmat, a színtelen, egysíkú életet, kockázatoktól, szenvedélytől mentes létet. Ahol az egyensúly és leginkább a túlzott nyugalom dominál. Ebben a világban igen nagy teret kap a félelem is; félni változtatni, félni kockáztatni, de leginkább félni boldognak lenni. Ilyen a mi világunk, a XXI. század.

a reklámipar a boldogságot igyekszik eladni nekünk és nem is akárhogy. A verseny azonban egyre ádázabb küzdelmet jelent, a piacon maradáshoz pedig folyamatosan meg kell újulni. Kihívást jelent ez a technika számára, de a vevő megszerzéséért és megtartásáért is egyre többet kell tenni. Így a reklám mindig szebb és jobb alternatívákat mutat annak érdekében, hogy bemutassa mennyivel jobb lesz az eddigi szürke életünk, ha az adott terméket választjuk.


”A reklám feladata, hogy ráébressze a fogyasztót legrejtettebb vágyaira. Ezeknek felszínre hozásával teremti meg a vásárlási kedvet, a mi hanyatló fogyasztói társadalmunk egyedüli motorját.”

Az előnyös tulajdonságokat kiemelik, a hátrányosakat pedig elhallgatják. A probléma eladásánál pedig ez megfordul: mindinkább hibáink, "fogyatékosságaink" kerülnek előtérbe...

a reklámnak érzelmeket kell keltenie a fogyasztóban, és a már meglévő vágyakat és ingereket tovább kell fokoznia. Irányítani kell az érzéseket arra a termékre, amelynek eladása a feladata. Az emberi cselekvés egy rendkívül hosszú utat tesz meg az érzéstől a tudatos vásárlásig, és ezt a folyamatot a reklámnak motiválnia kell.

 

A reklámosok ösztönösen ”másznak felfelé” a piramison, újabbnál újabb motívumokat keresve. Így jutottak el az

 

ideák birodalmába. !!!

A világ igen nagyot fordult. A termelés manapság előbbre jár, mint ahogy az igények nőnek. Már nem a növekvő igényeket kell kielégíteni új termékekkel, hanem pont fordítva; az újabb termékekhez kell megteremteni az újabbnál újabb igényeket. Vagyis a termelési folyamat kreálja a vágyakat, amely aztán ki is elégíti őket. Ne kérdezzük a fogyasztótól, hogy mit akar. Úgysem tudja. Ezért inkább teremtsünk egy igényt, ami alapján akarhat valamit, amit mi adhatunk meg neki!(

 

 Ma már szinte szállóigévé vált, hogy ”A reklám boldogságot ad el”. Azonban jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon lehet-e egyáltalán a boldogságot árusítani, eladni? Meg lehet-e vásárolni? A válasz nyilvánvaló; sem a szeretetet, sem a boldogságot nem lehet pénzben mérni. Márpedig a reklámipar felpiszkálja az emberek vágyait, győzködi őket, hogy szükségük van különféle tárgyakra, és végül rossz lelkiismeretet kelt bennük, amiért azok végül kielégítetlenül maradnak. Toscani szavait idézve: ”A reklámipar egy tudatalatti világmindenséget tár elénk, hogy elhitesse: a fiatalság, az egészség, a férfiasság, illetve a nőiesség mind attól függ, amit megvásárolunk. (...) A reklámipar sületlenségek felmagasztalt világát kínálja nekünk...”.

a reklám világának kulcsszereplője a nő maga,

Újabban pedig már a vásárlási döntések 80%-t a nők hozzák,

A reklámok által sugalmazott képek, értékek szép lassan beépülnek a mindennapi életbe és az elvárások szintjén jelentkeznek. Így a jó kinézet, a szépség is a siker egyik szükségszerű meghatározójává válik.

 

 

 

 

 

Ezen hatások alól nem vonhatjuk ki magunkat.

 Az emberek nem terméket vesznek, hanem megoldásokat a felmerült problémáikra.

 ”Vondd magadra a figyelmet, tartsd fenn az érdeklődést, kelts vágyat és válts ki cselekvést!”

 

A motiváció Maslow-féle szükségletelmélete

Abraham Maslow századunk szülötte, a 30-as évekig a behaviorizmus vonzotta, a viselkedés-lélektan, az a pszichológiai irányzat, amely az egyént viselkedésének, nem pedig belső működéseinek figyelemmel kísérésével tanulmányozza. Már eltávolodott a behaviorizmustól, amikor első gyermeke megszületett; ezt követően jegyezte meg, hogy aki már figyelt meg csecsemőt közelről, az nem lehet többé behaviorista. Hatott rá a pszichoanalízis is, ám elégedetlen volt annak a motivációról szóló elméletével, ezért kidolgozta sajátját.


Elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (a szükséglethierarchia), mely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak.

Az emberi szükségletek öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította:

     
  1. fiziológiai szükségletek

     

     

  2. biztonsági szükségletek

     

     

  3. szeretet- és közösséghez tartozás igény

     

     

  4. tisztelet, elismerés iránti igény

     

     

  5. tudás és megértés iránti vágy

     

 

Maslow rendszerében tehát ezek a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. A valóságban ez nem 100 %-os kielégítettséget jelent: mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy, annak ellenére, hogy például a szeretet igénye nincs maradéktalanul kielégítve. Egy példán szemléltetve: az átlagos állampolgár fiziológiai szükségletei 85%-ban, biztonság-igénye 70%-ban, szeretet-igénye 50%-ban, önérzet-igénye 40%-ban és az önmegvalósítással kapcsolatos igénye tekintetében 10%-ban van kielégítve.

Az alapvető szükségletek rangsora sem mindig biztos, hogy a fenti sorrendet követi. Akad számos kivétel, de az emberek többségénél mégis ez a tipikus.

 

A szükséglethierarchiát szemlélteti a következő ábra:

 

Ezen, alapvető kategóriákon túl Maslow megnevez egy magasabb szintű szükségletet, az önmegvalósítás iránti vágyat. Ez, az identitás kérdése az alapvető fiziológiai és pszichológiai szükségletek kielégítése után vetődik fel. A szükségleteknek ezt az osztályát a hiányérzet működteti, mellyel szemben áll önmagunk megvalósításának szükséglete. E szükséglet kielégítésének lényege, hogy a személy azzá váljon, akivé adottságainál fogva válhat, feltéve, hogy autonóm módon választ. A választás során a személy elhárítja az önazonosságát fenyegető hatásokat és erőket; konzekvens módon előnyben részesíti azokat a lehetőségeket, amelyek választása révén önmagából mintegy kibányássza a legjobb változatot. Ez csak akkor lehetséges, ha a személy "elfogadja és megismeri kötöttségeit, képes adni és tartozásait kiegyenlíteni, de képes kreatív módon változtatni is körülményein, feltételein". Ez a szemlélet az identitást kiszabadítja az önszemlélet bilincseiből és az autonóm, kreatív, önmegvalósító cselekvés dimenziójába helyezi. Azzal, hogy a személy kilép a saját maga által definiált korlátok közül, meglátja a helyét a természetben, a világ térségében és időfolyamatában: megtapasztalja a teljes, bensőséges önmagát. E bensőséges élményből mindig ez fakad: kötődés, lelkesedés, kreativitás.

 

Az alábbiakban e szükségletek részletesebb ismertetésére térünk ki, nagyobb hangsúlyt fektetve az önmegvalósítás szükségletének bemutatására és elemzésére.

 

     
  1. Fiziológiai szükségletek

     

     

    A fiziológiai szükségletek a legerősebben jelentkező, legdominánsabb szükségletek. Bár az összes fiziológiai szükséglet felsorolása képtelenségnek tűnik és némely szükséglet hovatartozását illetően kétségek támadhatnak (pl.: érzéki örömök: ízek, szagok, simogatás, stb. fiziológiai szükségletek-e?), az alapvető fiziológiai szükségletek az éhség, szomjúság, szexuális vágy, aluszékonyság, anyai reakciók.

    Ha ezen szükségletek nincsenek kielégítve - vagy akár csak egy közülük, mivel ezen szükségletek viszonylag elszigetelhetők, testileg lokalizálhatók - akkor minden egyéb szükséglet megszűnhet, vagy háttérbe szorulhat.

    Ha valaki például éhezik, számára egy cél létezik: az élelemszerzés. Ebben az esetben megszűnnek számára az egyéb motiváló tényezők: nem törődik a biztonságosabb gépkocsi vásárlással, elhanyagolja emberi kapcsolatait, de még az azonos szintű szükségletek - szexuális vágy, alvás iránti igény - is jelentőségüket vesztik. Ilyenkor az ember tudatát majdnem teljesen az éhség tölti ki, az egész organizmus jól jellemezhető azzal, hogy éhes.

    Az emberi organizmus egy másik sajátos jellemzője az, hogy szükséglet kielégítetlensége esetén az ember egész jövőképe megváltozhat. Az éhes ember leghőbb vágya egy olyan hely, ahol sok élelem van. Korgó gyomorral akár a diktatúrát is elfogadná: csak ehessen végre.

    Ha a fiziológiai szükségletek kielégítést nyertek, az organizmuson a következő, biztonsági szükségletek uralkodnak.

     

     

  2. Biztonsági szükségletek

     

     

    A biztonsági szükségletek kielégítetlensége következtében fellépő motiváció működése analóg a fiziológiai szükségleteknél tárgyaltakkal.

    Tehát biztonság hiányában a többi, magasabb rendű szükséglet jelentőségét veszíti, valamint a bizonytalan környezetben élő egyén legfőbb törekvése a biztonság megteremtése lesz.

    Mi ez a biztonság? Annak a tudata, hogy védettek vagyunk a bűnözéssel, szélsőséges időjárással, háborúkkal, járványokkal, vadállatokkal, stb. szemben. Ide tartozik még a létbiztonság érzése is, az a hit, hogy a jövőben képesek leszünk biztosítani alapvető szükségleteink kielégítését.

    A biztonsági szükségletek tágabb értelmezésébe sorolható a megszokott, ismert dolgok előnyben részesítése az idegennel, ismeretlennel szemben.

    Ha a biztonsági szükségletek kielégítést nyertek, fellép a következő igény, a szeretet utáni sóvárgás.

     

     

  3. Szeretet- és közösséghez tartozás igénye

     

     

    A Maslow hierarchia ezen a fokán álló egyén legfőbb törekvése hogy barátok, vagy a szerelmese vegyék körül, egyéntől függően netalán a gyerekei ricsajozását szeretné hallani, vagy egy számára fontos személy társaságát kívánja. A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Itt a szerelem nem keverendő össze a szexuális viselkedéssel, amit a fiziológiai szükségletekhez soroltunk.

     

     

  4. Tisztelet iránti igény

     

     

    Az embernek egyformán van szüksége arra, hogy mások tiszteljék, elismerjék őt és arra, hogy önmaga is becsülje magát. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy mindez valós képességeken, eredményeken, sikereken alapuljon.

    A tisztelet, elismerés iránti vágy két alcsoportba sorolható.

    Az egyik az erő, eredményesség, megbízhatóság és szabadság érzése, a másik a hírnév, presztízs iránti sóvárgás.

    E második azzal az emberi tulajdonsággal van összefüggésben, hogy mindenki szeretne a figyelem középpontjába kerülni, fontosnak látszani, a világ szemében értékesnek, elengedhetetlenül szükségesnek tűnni.

    Ezen igények kielégítetlensége kisebbrendűségi, elesettségi, frusztrált érzésekhez vezethet.

    Azonban ha ki vannak elégítve, fellép a következő, magasabb rendű szükséglet, az önmegvalósítás iránti igény.

     

     

  5. Tudás és megértés iránti vágy

     

     

    Mi a filozofálás, kíváncsiság, tanulás, kísérletezés motiváló szerepe? Ez különösen nehéz kérdés, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a motivátorok akkor is igen erősek lehetnek, ha kielégítésük az egyén biztonságát - vagy egyéb szükségletének kielégítését - is veszélyeztetik.

    A tudás és megértés iránti vágy mindenesetre ugyanolyan személyes jellegű, mint az előbb felsorolt öt szükséglet.

     

     

  6. Önmegvalósítás iránti igény

     

 

"A zenésznek zenélnie, a művésznek festenie, a költőnek írnia kell, ha véglegesen boldog akar lenni. Amit az ember tud, azzá kell lennie."

Maslow, vizsgálva az önmegvalósító emberek életét - Spinoza, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Albert Einstein, Eleanor Roosevelt - képes volt arra, hogy kialakítsa az önmegvalósító ember képét.

 

Az önmegvalósító személyek megkülönböztető jellemzőit az alábbiakban összegezte:

 

A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.

Olyannak fogadják magukat és másokat, amilyenek.

Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.

Természetesek és mesterkéletlenek.

Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.

Függetlenek és autonómak.

Állandóan készek az események friss látásmódjára.

Jó humorérzékük van, humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú.

Kreatívak, találékonyságuk friss és a gyermekéhez hasonlít.

Törődnek az emberiség jólétével.

Mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idő és a tér dimenzióit.

A tevékenység folyamatát önmagáért méltányolják.

Erős és bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.

Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.

Belső függetlenségüket őrzik attól a kutúrától, amelyben élnek.

Bizakodva élnek egy jóhiszemű világban.

 

Néhány olyan viselkedés, amelyeket Maslow az önmegvalósító élethez vezetőnek vélt:

 

Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással!

Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez!

Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében!

Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást!

Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!

Vállalj felelősséget!

Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!

 

Maslow egyetemistákra is kiterjesztette vizsgálatát. Úgy találta, hogy az önmegvalósítás általa használt definíciójának megfelelő diákok a népesség legegészségesebb egy százalékában találhatók. Ezek a diákok semmi jelét nem adták alkalmazkodási zavarnak, és tehetségükkel, valamint képességeikkel hatékonyan éltek.

Számos ember megéli az önmegvalósítás tünékeny pillanatait, amiket Maslow csúcsélményeknek nevezett. A csúcsélmény egy olyan élmény, melyet boldogság és kielégültség jellemez - a tökély és a cél elérésének egy időleges, nem mások ellen irányuló és nem éncentrikus állapota. A csúcsélmények változó intenzitással és különböző kontextusokban jelenhetnek meg: lehet például kreatív tevékenység, a természetben való gyönyörködés, másokkal való bensőséges kapcsolat, esztétikai élmény vagy a sportolás öröme. Miután számos egyetemistát megkért, hogy írják le a csúcsélményhez közeli élményeiket, megpróbálta válaszaikat összegezni. A diákok teljességről, tökélyről, életerőről, egyediségről, erőfeszítés- mentességről, elégedettségről, valamint a szépség, a jóság és az igazság értékeiről beszéltek.

 

A kedélyállapot-javítás természetes módjai

2008.08.14

 

Az komplex multifakrotiális diétás program szakaszai

2008.08.12

 

Az étvágycsökkentés módszerei

2008.08.09

KépEgy mondás szerint az étvágy betegség, az éhség természetes dolog.    Mégha túlzó is ez az állítás, fontos megismernünk mindennapjaink             eme  gyakori vendégét. A cikkből kiderül: amit éhségként érzékelünk, csak a legritkább esetben jelenti a valós étvágyat. A legtöbb esetben szomjúság, tápanyaghiány, fáradtság és hormonális ingadozás áll a háttérben, illetve a reklámok vágykeltő hatása, mely folyamatosan ott munkál a felszín alatt...

 

Fiatalság, NEM bolondság !

2008.07.26

 

Modern életmód, modern problémák

2008.07.26

 

Törjük meg a rutint ! Új dimenziók a szálkásításban

2008.07.26

 

Mentális fogyókúra - avagy: minden az agyban dől el!

2008.07.26

 

Küzdelem a testalkattal

2008.07.26